Nadányi Zoltán: Az útak

Az útak,
Az útak,
az útak eddig mind hozzád tolultak.
A gyalogútak, kerti útak, utcák,
az országútak, mindahányan voltak,
hozzád siettek, hozzád bandukoltak.
Ha másfelé ment egy, az is feléd ment,
csak kerülőt tesz, az volt titkos terve.
Az útak úgy tódultak oda hozzád,
mint a folyók, patakok a tengerbe.
Az útak mind, mind egy ágba szakadtak,
a kerted alá folytak, ott bebúttak
és felfutottak a lépcsőn az útak
és odacsúsztak a lábad elé,
az ágyad elé, mind, mind valamennyi.
A futószőnyeged akartak lenni.

De most az útak összevissza futnak,
a gyalogútak, kerti útak, utcák,
az országútak, útjavesztett útak.
Most összegabalyodtak. Azt se tudják,
hogy hol keressenek. Nekivadultak.
Megbolondultak. Mint futóbolondok,
világgá futnak az útak, az útak.