2014. október 28., kedd

Váci Mihály: Zene


Virág, illattalan.
Nyílik és nem ragyog.
Egy dal száll hangtalan.
Énekel egy halott.

Madár tenger fölött.
Leszállni part sehol.
Csillagra száműzött:
- ember után dalol.

Mindenkiben lakik,
s mégis otthontalan.
Önként hullt partjait
viszi minden folyam.

Fejfa: rügyet bocsát,
gyökér a szíveken.
Fekete gondolák
sora ring odalenn.

Húrok közt vert csaták
szügyön szúrt lovai:
vad röhögés, - paták
halálrohamai.

Földrészek tájai
úsznak könyörtelen.
Égalji pálma hí,
nézzük egy jéghegyen.



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5