Vörösmarty Mihály: A reményhez

Kétes szép remények
Töltik keblemet,
Búmat édesítik,
Dúlják kedvemet,
S így kötött szemekkel
Fellegútakon
Visznek álmadozva
A zárt kör felé.

Oh ha veszteség van
Szánva sorsomúl,
Csak te, szép reménység,
Csak te légy velem.
Köss az ifjuságnak
Égi szárnyakat,
Hogy kerűlje a föld
Szentetlen porát:

Adj az ért korúnak
Állhatást, erőt:
Nyújts az elhalónak
Gyámoló kezet,
Míg rogyó inakkal
Sorba váncorog!