Hadd lám, mi is a szerelem?
Sejtem már ugyan, de ennyi nem elég.
Mondja, kinek nem rejtelem,
oktasson ki: mért, hogy oly kínnal ég?
Ha igazi, jó nagyon:
és ha fáj, hát akkor az nem valódi.
Hogy nevezzem? Most már aztán nem tudom.
Hogyha mégis igaz volna,
amit én csak sejtek, mondjátok:"Bizony!"
A szerelem két szív dolga,
ha egyenlőn osztoznak rajt: itt vagyon.
Ámde, oszthatatlan az,
bár egyetlen szívben soha meg nem férhet:
úrnőm, segíts már megtudnom, mi igaz!
Úrnőm, nehéz az én terhem:
most segíts rajtam tüstént, ha még akarsz.
Ha hiába eped lelkem,
mondd ki nyomban, s nincs többé szerelmi harc,
újra szabad leszek én.
Ám gondold meg jól, mert buzgóbb hitvallója
szépségednek nem akad e földtekén.
Megvetés jár a hűségnek?
Kínomért elvárná: néki jut gyönyör?
Felmagasztalom úrnőmet: -
ő meg, kiforgatva szómat, meggyötör?
Balga sejtés az ilyen!
Látni.vak, szóra-siket, mit is beszélek?
Már hogy látna, kit vakít a szerelem?
/Ford.: Vajda Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése