Áprily Lajos: Téli reggel

Ködben ember haladt.

Páncélos hó harsant a súly alatt.

Szakadt a fátyol: hegytetőre ért.

Nap villogtatta bükkcserjén a dért.

Gallyak hóbarlangjába cinke szállt,

fény szédítette s egy napos titok,

s dermedt rügy-csipkerózsikák között

dalolt:

-      Nyitni fog, – nyitni fog, - nyitni fog!...

Feje felett

azúr-kék szajkó-toll csillant a fán
s hókristályos lett kalap és kabát:

a rikoltozva rebbenő madár

leverte rá a cifra bükk havát.

S amerre járt:

hegyek ontották rá a napsugárt

s hó-szikra kápráztatta – milliárd!...

Köd várta lent.

A ködbe visszament

s házába tért derült aszkétaként.

Két szemben a csodálkozás kigyúlt:

-      Sötét ember, honnan hozol ma fényt?