Friedrich Engels: Feledd a kínokat hát...

Feledd a kínokat hát,
S mind a bántalmakat,
Nyílt szivvel azt az utat járd,
Mely széles és szabad.
Az égbolt, ím legörbed,
Tengerrel egyesül, -
Széttépnéd újra őket
S futnál köztük le-föl?

Az égbolt, ím legörbed,
Szép világot fog át,
Bájos tagoknak örvend,
Miket karjába zárt:
Mintha csókjára vágynék,
A hullám égre kélt,
S te széttépnéd-e hát - szép
Pályád bevégzenéd?

Nézd, a szerelemisten
A világba merül,
S hogy véle egyesitsen,
Emberré lesz belül!
S te nem őrzöd-e, bárhogy,
Ez istent kebeleden?
Hát engedd, hogy magához
Méltó s szabad legyen.

/Ford.: Garai Gábor/