Nem pesti hónap, budai hónap,
Kisvárosi, falusi hónap,
Nem jazzal, rádióval hangos
Vásáros, mai hónap.
Százévelőtti, régimódi, biedermeier hónap,
Gyermekéveink hónapja,
A szülei ház hónapja és a nagy téli
szünidőé.
A Megfagyott Gyermek hónapja
És Andersen kis gyufaárus lányáé,
A fehérszakállú Mikulásé
És a küsded Jézusé.
Jóság és szeretet hónapja,
A megfogyatkozott jóságé és a megcsappant
szereteté.
Mert kihült a remény kemencéje a Földön,
Nincs, aki újra befűtse.
Didereg az Ember,
Haldoklik a világ.
Ez a melegségre szomjas jégvilág,
Mely időtlen idők óta koldusan nyeli
Az áldott Nap maradék-tüzét,
A türelmes föld gyérülő szenét
És a jóság és szeretet isteni kenyerének
morzsáit.
Hová lett az isteni kenyér,
Mely azért volt, hogy mindenkinek
Jusson belőle egy karéj?
Alig maradt belőle egy decemberre való
Egy napra való,
Egy estre való,
Egy karácsonyestre való!
Talán imádkozni kellene!
Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,
Megfogni egymás kezét,
Összebújni, egymást megölelni
És utolsó szikrájából annak, mi bennünk
emberi,
Új tüzet rakni, új jövőhöz
És friss kenyérsütéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése