Az erdő zöld pompában áll,
nyájas idő, üdv neked!
Ki bánatomra irt talál,
áldom ékes hölgyemet.
Ő vigasztal és megért,
víg legyek, csak arra kért.
Megfordult és intett felém,
amidőn tegnap elhagyott,
így volt, bizony, ha mondom én,
és nyájas hangja biztatott:
"Örvendj szünetlen, én hivem!"
Szavára felbuzgott szivem.
"Ó, bár látnám könnyedet!" -
máskor pedig így beszél.
Tied leszek már, tied,
édes balzsamom legyél!
Hű leszek, szelid, kezes:
szép kisasszonyom, nevess!
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése