Felsírtak a bíbicek, újra tavasz van,
kék, tiszta az ég odafönn.
Már szárad az út, s a meleg sugarakban
megszikkad a szürke üröm.
A szürke mezőn a tavak vize kéklő,
szántáson a sár lila, mély.
És bíbicek sírnak - a fény örömétől
sír és nevet újra, ki él.
/Ford.: Baka István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése