Ivan Bunyin: Rózsák

Tündöklő fellegek lebegtek
a lángoló azúr teren.
Két rózsa a kertben kifeslett,
két kehely, mely tűzzel tele.

A zölden izzó, áthevült kert
benézett az ablakon át
a ház hűs homályába, fülledt
széna ontotta jószagát.

Olykor súlyosan mennydörögve
megzendült, morajlott a menny,
de méhek, rovarok dönögve
jártak - fénylett a végtelen.

Olykor suhogó sűrü zápor
zúdult, égszínkék zuhatag.
S az ingó-tükrös ragyogásból
villogott az azúr s a nap -

s fénylett a végtelen, s lekókadt
aléltan a rózsák feje,
s könnyeiken át mosolyogtak,
és szemük tűzzel volt tele.

/Ford: Lator László/