Szívem mélyén mindig szerelem dalol,
nélküle életem őszi kopár fa.
Mintha virágra, lányok ajakára
vágyom, ha bennem a dalnak árja forr.
Mit megéltem, minden fájó volt s komor,
míg nem ismertelek, ábránd leánya,
most vígan repesek, mint a madár, ha
hajnal hasadtán a napnak udvarol.
Dalom halántékod bársonyán égett,
mirtuszt dallal fontam hosszú hajadba,
hajnalig dallal csókoltalak téged.
Együtt megyünk most már, s bárha alkonyul,
szemed pilláit könnyed ne áztassa -
szívem mélyén mindig szerelem dalol.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése