2014. november 3., hétfő

Jaroslav Vrchlicky: Szívem mélyén mindig szerelem dalol


Szívem mélyén mindig szerelem dalol,
nélküle életem őszi kopár fa.
Mintha virágra, lányok ajakára
vágyom, ha bennem a dalnak árja forr.

Mit megéltem, minden fájó volt s komor,
míg nem ismertelek, ábránd leánya,
most vígan repesek, mint a madár, ha
hajnal hasadtán a napnak udvarol.

Dalom halántékod bársonyán égett,
mirtuszt dallal fontam hosszú hajadba,
hajnalig dallal csókoltalak téged.

Együtt megyünk most már, s bárha alkonyul,
szemed pilláit könnyed ne áztassa -
szívem mélyén mindig szerelem dalol.

/Ford.: Garai Gábor/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5