Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű:
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.
Kik messze voltak, most mind visszajönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von…
És zsong az ének áhitatba zöngve…
Csak a havas pusztán, a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése