Decemberben minden fa
ezüsttel van borítva.
Patak vizét, mint mesékben,
fagy kövezi éjszaka,
a fölszentelt szánkó éppen
fenyőfával fut haza.
A fenyő a meleg házban
eleinte sírdogál,
de aztán, úgy reggeltájban
újra élénk, üde már.
Tűlevele lágyan rezeg,
ha a gyertyák gyúlanak,
ágain az apró tüzek
fénye szinte égre kap.
Csillognak az aranyágak,
az ezüstös csillagok:
ragyogásuk szerteárad,
bátor fénnyel fölragyog.
/Ford.: Fodor András/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése