A Tél már befödé sikos
Havával, telehinte tereit. A hegyek,
Hol Bakkus növevényei
S jó nedvvel dagadott sárga gerézdei
Oly vig szüretet adtanak,
Száraz fagyja alatt nyugszanak, a tavak
Eggyé állt vizein lebeg
A jég, és kisimúlt útjai fénylenek.
A bércek bokros ormai,
Az erdők, ligetek már beborultanak.
Klóris gyenge virágait
A dér földre veré pusztai rétemen.
Köd felleg szakadoz felénk,
Midőn én vadakat lépre lesek, s ebem
Körűltem szemesen szökik,
S intésemre nyulak nyomdokit üldözi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése