Weöres Sándor: Tájkép

Ködbe-hanyatlott régi vidék -
Könnyez a felhő, szürke az ég…

Alszik a ködben a csonka határ -
Délen a tájrul a nyári madár…

Messzire néznek a szürke hegyek -
Állnak az égen hóseregek…

Ködbe-takartan alszik a táj -
Alszik az őszben, tél fele jár…

Házak a tájban gondtalanul -
Ködteli földre az ősz szava hull…

Barna a tájék, sárga a fa -
Nyikkan a csöndben a tél fogata…

Csörren a csermely, dermed a tó -
Halkan a tájra hullik a hó…

Elmegy a sárga, jő a fehér -
Hóba takarva nyargal a szél…

Cukros a házak rőt fedele -
Halva vonaglik az ősz ereje…

Nyargal a tájon a hóval a szél -
Elmegy az ősz és itten a tél…

Halkan a tájék télbe borúl -
Mindig a régi…mindig az új…