William Wordsworth: Egy pillangóhoz

Teljes félórát néztelek,
kis lepke...Hogy ringott veled
az a sárga virág, s bizony,
ettél? aludtál? nem tudom!
Mily csöndes voltál! befagyott
tenger se csöndesebb!
De hogy örülsz majd, amikor
megtalál és tovasodor
a szél a fák felett!

Ez itt a kertünk: díszei:
fáim, s húgo virágai:
lankadt szárnyad itt megpihenhet,
nyugalmas kis szentélyre lelhet!
Térj be hozzánk kedved szerint
s ne siess, ne bucsúzz!
A multból boldog nyaraink
kora, az a gyermekkor int,
mikor minden nap hosszu, mint...
oly hosszú, mint ma húsz!

/Ford.: Szabó Lőrinc/