2015. január 21., szerda

Babits Mihály: Dal, prózában


A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni,
kedves?
Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy.
Gyík surran a szurdékban, amerre az ember megy
A rög szinte él, a nap szinte nedves –

Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd
tudom a babonát:
Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni jó!
Érzed hogy árad a szél mint egy tavaszi nagy folyó
jó, jó, meleg, párnás, sűrű – Gyerünk a napon át!

Nézd eleven mappa a táj a napba, minden útja
tiszta rajz!
Míg föl nem vette a nyári zöldet, csíraváró meztelen.
Hallod a zenét a mandolafán, mint kivirágzott
hangszeren?

Zsong, zsong, zsong, zsong – mézillat, érzed?
pille száll és méhe rajz

Létrán egy bácsi hernyózza a fát mint
naptárakban régi kép
a hónapok előtt, olyan – mellette gyerek és
kutya víg.
Karókat a földön suhancok sorban guggolva hegyezik.
Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét –

Jó, jó, jó így szétnézni szabadon! Így ülni
a napban a tanya előtt,
ahonnan látni a vonatot hogy cammog a róna felett,
s a várost, s a széles utcán mászni apró embereket,
s vidám munka hálójában hegyoldalt és tetőt –

Ó, borok anyja, drága hegy, mámor anyja, munka!
Zuhanj csak, jövendő szüret tüzeivel nedves
nap zuhanya, boldog előleg! felejteni, kedves,

e kábulásban, milyen ősz lehet tavaszunkra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5