Már kertje kóbor csillagseregét
egybeszedte az Éj, s hogy ködlakába
érjen, míg rá nem ront a nap világa,
hajszolni kezdte ében szekerét.
India felől piroslott az ég,
a Hajnal szőke fürtjét szétzilálva
gyémánt harmatot szitált a világra,
és gyöngyösen fölcsillámlott a rét:
de ím, nyugatról, mint egy élő
csillag,
nyájas folyóm! zöldellő partjaidnak
gyöpére száll egy Nimfa és kacag:
s ekkor, ez új Hajnal láttán a
szégyen
kettős pírjával lobban fel az égen
az indus és az anjou virradat.
/Ford.: Rónay György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése