Ne vessetek meg érte, asszonyok,
hogy szerettem, hogy szívem annyi
tüske
sebezte föl, hogy fájó kínok üszke
parázslott bennem, s annyi éjt-napot
zokogtam át. Ó meg ne szóljatok,
hogy elbuktam. Ki erényére büszke,
a gyalázat pecsétjét rám ne süsse,
mert Ámor lesben áll, vigyázzatok,
egy szó elég, s nem lesz mentség se
Vulkán
tüze, sem Adonis varázsa eztán,
ha ő halálos szerelemre gyujtott.
Megeshet, hogy bár kisebb a kísértés,
forróbban élitek a szenvedélyt, és
még nálam is mélyebb örvénybe fultok.
/Ford.: Lányi Viktor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése