Ó elfordult tekintet, barna szem,
ó könnyhullások, forró epedések,
ó mindhiába várt, fekete éjek,
ó nappalok, ragyogtok s nem nekem!
Ó makacs vágyak, vaskos gyötrelem,
ó elveszett idő, ó szenvedések,
ó mindenütt halálos tőrvetések,
ó minden rossz feltámadt ellenem!
Ó karok, kezek, fürtök, nevetés,
ó hang és húr, violapengetés:
ó mennyi tűz, hogy egy nőstény
elégjen!
Csak azt panaszlom én, hogy szívemet
oly sok lángod ostromolja meg,
s egy szikra rád nem hullott vissza
mégsem.
/Ford.: Vas István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése