Tegnap és mindig
virágzó fűzágak felett,
fák, kertek és beszéd felett,
folyók és zöld rétek felett...
Hol kő hever, az út felett,
a hazaérkezés felett
tegnap és mindig,
tegnap és mindig...
Minden felett, mi volt s lehet,
mi rohasztja a levelet -
tegnap és mindig
virágzó fűzágak felett.
/Ford.: Kormos István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése