2015. január 8., csütörtök

Schimdt von Lübeck: Késői szerelem


Két szegfűbimbó fogad,
szomszédom kertjét ha járom,
át is megyek napra nap,
nézem bimbózásukat,
s nyílnak-e már, egyre várom.

S gondoltam már hirtelen,
életemnek árva ősze
szebb lesz, ha a néptelen
gyepről magamhoz veszem
egyiküket télidőre.

S éjféltájt, hogy tervemet
véghezvinni eltökéltem,
s minden cselt kitervelek,
mielőtt bármit teszek,
eszembe jut idejében:

zsenge szegfűk megnyerőn
szépek egymást közt, a kertben:
de kopár, hideg tetőn,
hol a köd jár és a főn,
tüstént hervadnak leverten.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5