2015. január 19., hétfő

Valerij Jakovlevics Brjuszov: Eső után


A szomorú, beteg
szél búcsúzón lebeg,
nyomában megremeg
a lomb a fán,
s kristály-eső pereg
halkan reám.

Míg zöld hársfák alatt
árnyak borítanak,
s májusi alkonyat
hint rám esőt,
meghajolok, mint a pap
oltár előtt.

Sűrűsödő homály,
elillanó sugár,
tűnt erő, zengve száll
himnuszotok!
Éj, híveidre vár
szent templomod!

A zápor csendesül.
Az árnyék szétterül.
A táj köröskörül
sötétbe vesz.
A föld s a néma űr
békéje ez!

/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5