Francesco Petrarca: Áldott a nap, a hó, az év

Áldott a nap, a hó, az év, s az évnek

ama szaka, órája, perce s egyben

a szép ország is, melyben rabja lettem

két szép szeme büvös tekintetének.

Áldottak az első gondok s remények,

melyeknek árán elszerelmesedtem,

s az íj s a nyíl, melytől sebet szereztem,

s a sebek is, melyek szivemben égnek.

Áldottak hangjaim, mik szerteszálltak,

Hölgyem nevét búgván a messzeségben,

s a sóhajok, a könnyek és a vágyak:

s áldott minden lap, melyen megkisértem

dalolni őt: s a gondolat, mi szárnyat

nem kap más senkiért, csupán csak érte.

/Ford.: Sárközi György/