Már háborog zajló, sötét habokkal
a táj felett a kék légóceán.
Egy pillanat – a táj sötét azonnal,
s az ég tüzet vad őrületbe hány.
Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,
a szülni vágyó bolt vadul hörög,
s ott áll a kórós pusztán két
oroszlán,
s egy tűzpokol tátong fejünk fölött.
Vakítva lobban a kék szín, erős fény,
hajlékonyan odvába búj a nőstény,
de büszke fővel megfeszül a hím.
Vad harsogás kel véres ajkain,
sörényes főjét rázza, s nem-remegve
belesüvít a sápadt fergetegbe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése