2015. február 11., szerda

Váci Mihály: Az álomhoz


Aludni jó, akár a kő:
zuhanni tiszta mélybe.
Födj be sodró idő
finom arany fövénye.

Segíts, hogy elfeledjem
amiért érdemes
élni: - s kötözz be engem:
testem, lelkem sebes.

Bolyongtam vizeid,
hűséges tengerészed,
ki vitorlát feszít
minden sóhajtó szélnek.

Csavarj kék lobogódba,
- elesett katonád, -
eressz a hűs habokba,
mint tengerészt szokás.

Lábamra köss követ,
s végtelen óceánod
kis örvénye követ,
amíg mélyére szállok.

Süllyedt roncsok, világok
között becézz, szeress,
e búvár boldogságot
óvjad, míg vége lesz.

Szívem, ez az esetlen
mélyvizi virágállat,
kimászik temetetlen

testemre tulipánnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5