Z. Tábori Piroska: Napvitéz

Volt egyszer, hol nem volt egy szegény pásztorlegény. Három kecskéje volt, azt legeltette fent a hegyek között. Egyszer az egyik kecskéje nagyon messze elkódorgott, elindult utána, hogy megkeresse, hát látja, hogy a kecske lezuhant egy irtózatos mély szakadékba. Olyan mély volt a szakadék, hogy nem is lehetett a fenekére látni. A legény tudta, hogy minden gazdagsága az a három kecske, kötelet font hát faháncsból, odakötötte egy nagy fához és leereszkedett a szakadékba. Hetvenhét méter volt a kötél, de éppen végét járta, mikor a legény földet ért.

A kecske ott feküdt egy barlang nyílásánál. Bemegy a legény a barlangba, hát ott fekszik megkötözve egy gyönyörü szép leány. Kéri a szép leány a legényt, hogy vágja el a köteleket, amivel meg van kötözve és mossa meg fájó kezét, lábát a kecske tejével. Megmosta a legény, hát egyszerre talpraugrott a szép lány. Megköszönte a legény jóságát, levágott egy fürtöt a hajából és azt mondta, hogy azt tegye el a legény és csak akkor vegye elő, ha nagy bajban van. Azzal fölemelkedett a levegőbe és ugy eltünt, mintha ott sem lett volna. Akkor látta a legény, hogy valami tündér volt. Ő is hátára vette a kecskéjét, felkúszott a faháncskötélen és hazament.

Egyszer csak az egész országban kihirdették, hogy nagy veszedelem fenyegeti az országot. Jégkirály háborút üzent és jön már valamennyi vitézével ellenük. Sírt az egész ország, búsult a király, a királyné, mert tudták, hogy a jégvitézek ellen hiába hadakoznak. Azok csak egyet fujnak, arra olyan hideg támad, hogy ember, állat megfagy.

Egyedül a legény nem ijedt meg. Felment a király városába, egyenesen a király elejbe s azt mondta, engedje a király, hogy ő egyedül menjen az ellenség elé. Sajnálta a király a bátor legényt, azt gondolta, úgyis ott pusztul, hát nem ellenkezett vele.

A legény meg vette a kis kerek dobozt, amiben a tündér hajfürtjét őrizte, elment vele az ellenség elé s ahogy a jégkirály seregéhez ért, elővette, kinyitotta. Hát egyszeribe ezer meg ezer napvitéz ereszkedett le az égből, körülvették a legényt, hozzá nem érhetett a jégvitézek jeges lehelete. A napvitézek élén ott állott maga a gyönyörüséges Napkirálykisasszony, akit a legény a barlangból kiszabaditott.

De el is futottak a napvitézek elől a Jégkirály emberei, hogy hirmondó sem maradt belőlük. A legény hazament, megkapta a királytól a fele országot, tán még ma is ott él boldogan.