2015. március 16., hétfő

Anna Kardasova: Vendégeink: Az évszakok


Jön az új év
s véle mindég
sok-sok vendég.
A meghívottak
nem haboznak:
kellő időben kopognak.
Fenyőfát hoz elsejük,
zúzmara azon a rügy.
Szemöldöke hófehér,
ő maga is csupa dér.
Ajtót nyitván mit nyitott?
az első naptárlapot.

Másod vendég
még növendék,
füles prémsapkát visel még.
S peremén prémgallérjának
hóförgetegek cicáznak.

A harmadik napfényben víg,
árnyékban rosszkedvű vendég.
A negyedik derűs, fénylő,
csorgó hólétől zenélő.

Az ötödik pompás,
csupa kedv, zsibongás,
csupa zsenge hajtás,
piros zászlóbontás.

A hatodik s hetedik
ujjatlan trikóban:
a tisztást virág lepi,
s mennyi friss bogyó van!

A kilencedik: tanár,
fehér gallér a nyakán.
Nagy osztálykönyvet cipel
büszke ötöseivel.

A tizedik gazdag, izmos,
kitaláljátok-e, mit hoz?
Beért termést, sok gyümölcsöt,
s mindenkit asztalhoz ültet.

Lám, a tizenegyedik
kemény léptekkel jő,
színesen közeledik,
piros zászlóerdő.

S közeledik, el nem tévedt
az utolsó vendég.
Megfehérít nyusziprémet,
s elaltatja a medvét,
s a gyermekek fenyőfája
ragyog már felcicomázva!

/Ford.: Jékely Zoltán/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5