Húgom, az eső,
a jó meleg, nyári eső,
lágyan növő, lágyan szökő,
nedves tőle a levegő.
Fehér gyöngyös gyöngysora
elgurult az égi láncról,
szólj, rigó!
Szarka táncolj!
Most meg, nézd, az ágra szállott,
fészkek szólnak és virágok:
ami égből hullt le, áldott.
Gyepszőnyegre hull le csengve,
s míg a hajnal estbe fut,
s míg az estre jön a hajnal,
hullik, hullik cseppnyi zajjal,
hullik, ahogy csak hullni tud.
Majd a nap a felhőn átvág,
s aranyhajjal
megtörli az eső lábát.
/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése