Nyikolaj Zabolockij: Olvadás

Hóvihar volt, most meg olvad.
Nemrég csitult el a szél.
Roggyan kupaca a hónak.
Már a hó se hófehér.

Foszló felhők. Futva bujdos

köztük a hold szelete.

A fenyőfák ága súlyos,

vizes hóval van tele.

Hullatják már olvadozva

csöppjeik a jégcsapok.

Teli csésze mind a tócsa,

mi az út mentén ragyog.

Szunnyadnak bár még a hóval

födött hallgatag mezők,

van tenger tennivalóval

elfoglalva már a föld.

Ébred a fa nemsokára,

visszatér a víg sereg,

s megzendíti, sorbaállva,

kürtjeidet, kikelet.

/Ford.: Illyés Gyula/