Fehér a hold,
remegve kél,
az ág dalolt,
szólt a levél,
szavuk lesem…
Ó, édesem.
A tiszta tó
száz árnyat űz.
Rajt látható
a barna fűz.
A szél zokog…
Fel, álmodók.
Mostan suhan
az este lenn,
halkan-búsan
és nesztelen.
A csend mi mély…
Tündéri éj.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése