2015. március 1., vasárnap

Samuel Taylor Coleridge: A holdvilágos vadonban


Levél-füzér a derekán,
minden ruhája e füzér!
Bogyót szed egy szép kisfiú,
holdfényben, a vadon ölén.
Nagy volt a hold, lágy volt a lég,
és együtt nőtt virág, gyümölcs,
fán és bozóton szerteszét,
és mind oly színben tündökölt,
lebegve holdsugarakon,
mint ritka festmény a falon.
Mondják, ez éghajlat alatt
az éj áldottabb, mint a nap.
De a szépséges-szép fiút
kószálni, itt, ki csalta el?
Éjjel, egy gyermek, egyedül
ily néma, vad vidékre hogy kerül –
barátja, anyja néki nincs közel?

/Ford.: Jékely Zoltán/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5