A konyhában előbb van este,
mint künn, az udvaron,
kócoshajú árnyak futosnak
keresztül a falon.
Az egyik a plafonra ül,
a másik asztal alatt
keres magának fekhelyet,
mert nálunk alszanak.
Most itt alusznak éjszaka –
s ha holnap felkelek,
ha visszaszöknek a falon:
én is velük megyek.
Anya, apa felöltözik,
hogy gyárba menjenek,
benéznek asztal, ágy alá,
s nem lelnek engemet.
De este majd visszajövök,
mint árnyék a falon,
és meglesem, hogy sírnak-e,
búsulnak-e nagyon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése