Tudja két test, hogy kihez igyekszik,
mikor a sötétben összefekszik.
Száj a szájnak kedvez, kéz a kéznek,
elmúlása fájdalmas az éjnek.
A világ áll, de mily ingatagság!...
Fánkivüli jajjal zúgnak a fák!...
És fölötte a messzi vadonnak
viharszelet, tért az Isten mozgat.
S a viharszél szól a messzi térnek:
"Az erdőbe ma vissza se térek!"
Erdő borul, csak csillag világol,
tenger fölött hófehér sirályok.
Egyik mondja: "Csillagsorsot
láttam!"
Másik mondja:"Én a mennyet
láttam!"
Harmadik hallgat, mivel ő két
testet látott: izzó szeretőkét.
S a homály, mely görcsükbe fonódott,
kéjt talált csak, s némán meghatódott.
/Ford.: Jékely Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése