Magányos csillag fénylik odakint
a messzeségben és felém tekint,
hunyorgat, mint egy titkos égi szem,
színeit váltja. Vajon mit üzen?
Magányos csillag, üzen valamit,
ha nem is értem titkos jeleit,
szívem a fénynek, a fénynek örül,
s mint ő, hamar fellobban és lehül.
Fel-feltekintek: ott ragyog-e még,
mint egy magányos lámpafénybe rég,
gyermekkoromban, kint a vén tanyán,
ha éjidőn teknőhöz kelt anyám.
Szívemben úgy járkál a jó remény,
mint egykor ő, csak lábujja hegyén,
hogy fel ne költse négy kis
gyermekét,
s ne szűkölködjön kenyérben a hét.
Alig pitymallott, már indult apám,
zörgetni béresnépek ablakán:
hallottam elmenő lépéseit,
lépéseit és köhintéseit.
Magányosan bolyongok idelenn,
nem is tudom, mi történik velem:
csak a te titkos távoli szemed
biztat mint árva csillagüzenet.
Álmaim anyja, lámpám olaja,
magányos éjem hajnalcsillaga,
biztass, ragyogj, hadd keljek, mint
apám,
zörgetni alvó népek ablakán:
Ébredjetek, ti alvó béresek,
az új napon vezéretek leszek,
fel! fel! a harcok csillaga
ragyog!...
Jaj, de magányos csillag is vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése