Eső szemereg negyed hatkor
lehajtott fejekre szürke kövekre
Siet néhány férfi a kávéházi füstbe
vagy a gyümölcsként alvó szerelemhez
Fél hatkor az eső
kő és hamu és kéz kopogása
az éj elől bezárt kapun
Aki ott ül a füstfelhős zugban
a messzeségből poros arcok között
az fölkel esőben gyalogol
céltalanul
mert sehová sem vezet ez az utca
a város többi utcája sem
a világ többi utcája sem
Csak menni
a hideg vízcseppeken át
azokon át akik szembe jönnek
letaposott füvek színében
Majd egy kanyarnál nagyot ugrik egy
macska
s ragyog egy aranysárga lámpa az öröm
sörénye
/Ford.: Nagy László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése