Dong, dong a tűz, ránk bámul és
mesél…
S a fejünk összefonják hosszú árnyak…
Künn fehér havat csapdos már a szél
És itt benn nyári álmok muzsikálnak…
Itt benn két Tavasz egymás mellé
bújik.
S a szent Jövőt festegeti magának,
S a lelkük mélyén sok mese vajúdik…
-
…Csak ne lennének oly barnák az árnyak!...-
Ölelj magadhoz, ölelj Kedvesem!
Két árnyas nagy szemed szemembe
nézzen!
…Én lázas fejem öledbe hajtom…
…S az ajkad mostan szent mesét
meséljen…
-
- - - - - - - - -
…Dong, dong a tűz, ránk bámul és
mesél…
Olyan szép, amit mond, vajon meddig
él?...
Dong, dong a tűz:
Örökké
Mindörökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése