2015. május 1., péntek

Garai Gábor: Ősz elébe



Szétpattant ez a reggel,
kék buborék.
Hálózó víz-erekkel
oszlik az ég.

A láthatár gomolygó
ezüst ködök,
ökörnyálak selymébe
öltözködött.

Tollászkodik a fűben,
mint nagy madár,
s elszáll majd alkonyattal,
elszáll a nyár.

Jöhet még forró nappal,
éj, csillagok –
tavuk már jég, ha nyáron
nem ringatott.

Tarló érett szerelmünk
határa, mind
fölmagzottak felejtett
virágaink.

Most kell – hűs szél iramlik
Észak felől –
széles vizekre kelni
a tél elől.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5