Fut az idő, tűnnek az évek,
Erőm is elhagy, fogy az élet.
A sírba térek meg maholnap
De ott is még szeretni foglak.
Az ajkamon még sohse csüggtél,
Enyém se voltál szőke tündér,
Még nem pihentél karjaimban -
Én azt hiszem, jobb is, hogy így van.
Homályos álmaim ködében
Meg-megjelensz gyakorta nékem
S vérem emészti, hozza lázba
Vak szenvedélyem lángolása.
Egy csókodért epedve, égve
Száll sóhajom a semmiségbe,
Örök szomjúság gyötör, éget
S nem tudlak elfeledni téged.
Ha boldog lettem volna véled,
Talán már meg sem ismernélek,
Ha egymást meglátnók az utcán,
Talán a nevedet se tudnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése