Minek nekem messze tájak?
Tenger utján merre járjak?
Ott virult ki egész szívem,
hol a régi udvar híven
vissza-visszavár...
Minek nekem messzi gyönyör,
ha bánat öl, emlék gyötör?
Ha bús szívem otthon maradt,
s a vágy alatt majd meghasad,
bármi messze jár...
Járnék földön, járnék vizen, -
mindenhová hazám üzen:
honvágy emészti lelkemet,
felejtenem már nem lehet...
Méhkasom vár rég.
Bámul szemem, de hidegen.
Mit ér a táj, ha idegen?
Kék ég, mély tó, tündérsziget -
de otthon vár csöndes liget
s illatpárás rét.
Csupa-márvány házban járván,
eszembe jut a szivárvány,
mely ott vár rám egy part fölött,
hol kékes köd, mély mart között
gyors patak suhan.
Pálma rezzen, ám fülemben
kis pacsirták szárnya rebben...
Nem vágyódom fényözönbe,
csak dudolgatok tünődve:
merre és hogyan...?
/Ford.: Radó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése