2015. május 1., péntek

Teofil Lenartowicz: Kányafa


Kányafa széles levele serken,
kék patak partján nőtt a ligetben,
itala harmat, szapora zápor,
gyöngyös a május napsugarától.
Július dísze, vörös korállja
befonva gallya lenge hajába.
Magát leányként ékesitette,
mint a tükörbe néz a vizekbe.
Fésülte fürtjét szellő naponta,
szemét a harmat permete mosta.
Ama forrásnál, kányafa mellett,
fűzfasípocskát Jasio metszett,
s fútta sokáig árva keservben,
hol a forrásnál kányafa serken,
s dudolt magában:" oj dana, hajja..."
hajnali harmat reszket a hangra.
Kányafa nagy, zöld levele serken,
s vár, hajadonként vár a ligetben,
Jasiót ősszel zöld láda zárja,
födi fekete keresztnek árnya.
Kányafa, lám csak, szánta szegényke,
levelét mind szétfútta a szélbe,
élő korállját a vizekbe szórta,
szépségvesztve szenved azóta.


/Ford.: Majtényi Zoltán/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5