Z. Tábori Piroska: A bakkecske

Három lánya volt egy királynak, egyik szebb a másiknál. De a két idősebbik gőgös és keményszivű volt, a legkisebb szerény és kedves.

Egyszer, amint az erdőben jártak, találkoztak egy bakkecskével. A bakkecske nagyon sántikált, mert tüske ment a lábába. Kérte a királylányokat, hogy húzzák ki a tüskét a lábából. A két idősebbik csak nevette, a legkisebb kihúzta a tövist, még ki is mosta, be is kötötte a bakkecske lábát.

Másnap aztán hófehér galamb repült a legidősebb királylány ablakára, levelet hozott neki, a bakkecske irta, azt kérte benne, hogy legyen a felesége. A királylány kinevette a galambot, kecskeszarvat kötött a nyakára, úgy küldte vissza. Másnap a második királylányt kérte meg a kecske. Az is jót nevetett, kecskefarkat kötött a galamb nyakába, úgy küldte vissza. Harmadnap a legkisebb királylány kapott levelet, nem nevetett bizony, piros rózsával üzente meg a kecskének, hogy szívesen lesz a felesége. El is jött érte a kecske, feleségül vette s kivitte az erdőbe. Akkor nézett nagyot a királylány, mert olyan szép palotája volt a kecskének, mint a leghatalmasabb királynak. De hát még, hogy megörült, mikor este a kecske levette a kecskebőrt, le a csúf szarvakat és gyönyörű királyfi lett belőle. Hanem azt nem volt szabad senkinek elárulni. Nem is árulta el a királylány, még akkor sem, mikor a testvérei látogatóba jöttek hozzá. A két testvér nagyon irígykedett, irígységükben egy csomó mérges füvet szedtek, megfőzték, s azt mondták a fiatal asszonynak, hogy azzal a forró lével öntse le az urát, ha hazajön, akkor még jobban fogja szeretni.

A fiatal asszonyka megfogadta a gonosz tanácsot, mikor a bakkecske nagy örömmel felugrált a lépcsőn, leöntötte a forró lével. Nagyot kiáltott a kecske, megijedt az asszonyka, de milyen nagyot nézett, mikor a leforrázott kecskebőr lehullott az uráról és ott állott szépen, daliásan a királyfi. A füvek leve leoldotta róla a varázslatot. A két testvér majd megpukkadt mérgében, hazamentek, de a harag úgy elcsúfitotta őket örökre, hogy senkinek sem kellettek, otthon vénültek meg.