Szél garázda
dühe zúg,
tépi, rázza
a zsalut.
Húsvéthajnal, messzehangzó,
tompa, kongó, bús harangszó,
puszta és sötét az út.
Csak az orcátlan csavargó
szélvész rázza a kaput.
Éj borul a földre zordul,
neszek kelnek, hó csikordul,
törik a jég a folyón,
ott vár a menyasszonyom.
Rossz vendégem, gonosz álmom
jaj, hogy el nem űzhetem!
Hogy lehetne, hogy virágom
más asszonya ne legyen!
Jaj, hogy immár minden elvész,
mindenben csatlakozom!
Vendégségbe jön a szélvész,
az veri csak ablakom.
Te garázda
szél, ne zúgj!
Ne tépd, rázd a
zsalut úgy!
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése