Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás,
buja zsarnok.
Már vár a hódoló táj: a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva
mormog.
Sárga selyemben várnak a szép, hervatag
ormok,
Rabnők, kiket elgyötörsz, s kik
engedelmesek:
S te jössz, puhán s pompázón, s
gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is
csillog.
Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis
áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb
dervised.
Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan:
most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése