Jöjj, szép emlékezés,
pendítsd meg ideged,
és míg zenéd a széllel
száll, tűn, lebeg,
a patakpartra ballagok,
hol sok szerelmes andalog,
horgászva tünde álmokat,
mik siklanak a víz alatt.
Iszom a tiszta árból
s a kendelic dalát
hallgatom álmodozva
a napon át.
S ha jő az éj, lelek
egy sírni-jó helyet,
borult völgyeken kelve által,
halk melankóliámmal.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése