2015. június 16., kedd

William Blake: A tavaszhoz


Ó, harmatos fürtökkel ki a reggel
ragyogó ablakából intsz le, fordítsd
angyal-szemed nyugati szigetünkre,
mely teli dallal várja jöttödet.

Domb mondja dombnak és a figyelő
völgyek hallgatják: vágyódó szemünk
fénylő sátradra tekint fel: siess,
szent lépteid járják be égövünket.

Lépj dombjainkra, illatos palástod
hadd csókolják a szellők: ó, lehellj ránk
este, reggel, s szórd gyöngyeid szerelmes
földünkre, mely teérted lett beteg.

díszítsd fel végig finom ujjaiddal,
és hintsd keblére csókjaid, s arany
ékeddel koszorúzd bágyadt fejét,
mely néked fodrozá szép fürtjeit.


/Ford.: Somlyó György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5