2015. július 31., péntek

Jules Supervielle: Eltűnsz


Eltűnsz: immár csupa köd vagy, és mi feléd itt
már csak úgy evezünk, akár egy esten át:
éveid közt magad maradsz, míg fölemésztik
karodban maradék reményed fonalát.

Régi szerelmeid fáradt fuvallatára
lábad nyomába holt levelek raja száll:
fogyó erőd a hold lassan szívja magába,
s kékíti arcodat végső napjára már.

De sápadtságodon olykor még átsugárzik,
melytől szived dobog, az a szikrányi áram,
s van úgy, hogy valami fölserkent, átvilágít,
s tündöklő baglyokat lobbant föl éjszakádban.


/Ford.: Rónay György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5