Száraz ágon madár búsul,
nem énekel, csak könnye hull.
Szegénykét az éhség gyötri,
begyét nincs mivel megtömni.
Magot nem rejt fű, se bokor,
nem csoda hát, ha nem dalol.
Két kisfiú arra sétált,
s biztatgatták mindjárt egymást_
- Maradjon a madár néma?
Szórjunk neki magot néha.
Hogyha majd a tavasz ébred,
zengjen újra madárének.
/Ford.: Monoszlóy M. Dezső/
/Forrás: "Tél csengői
csengenek"/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése