2015. november 1., vasárnap

Csuka Zoltán: Fiatal diófa


Reggel, ha napfény trombitál,
az ablakon beintesz,
s az est, ha már homályt szitál
vígan felém legyintesz.

Ha zúg a tél, ha zeng a nyár
szilárd hűséggel állasz,
ha észak vad szele cibál,
alig kell már támasz.

Oly megható a lendület,
amint növekvő lombod,
ha rádzörget a kikelet,
ifjú lázzal kibontod.

Csak nőni, nőni egyre fel,
s gyümölcsöt hozni csendben,
a szálló égig érni el
e termékeny kertben.

Tudom, diófám, vágyadat:
nagy és mély, mint a tenger, -
de vért vet és halált arat,
s bombákat gyárt az ember!

Ifjú diófám sorsodat
ezért könnyezve látom,
s bocsásd meg, hogy ültettelek,
bocsásd meg léhaságom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5