A múlt idők kedves szokását
Itt távol is megőrzöm én:
Kiengedek egy rab madárkát
A tavasz fényes ünnepén.
Szelíd vigasz suhan felettem,
Szívemben újra kél a hit:
Hisz, íme, szabaddá tehettem
E földön én is valakit!
(Ford.: Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése